Magyar Péterék svájci bicska kérdőívet csináltak, csak éppen arra nem jó, amire szánták

Egy országos lefedettségű adatbázist szerettek volna, benne névvel, címmel és telefonszámmal, hogy pl. ki akar háborúzni Ukrajnáért és ki nem.

Tizenöt éven át faggattak több ezer gyereket holland tudósok a nemi azonosságtudatukról – itt az eredmény.
Nyitókép: MTI/EPA/Porter Binks
A gyerekek és a transzneműség kérdéskörét boncolgatták a Groningeni Egyetem tudósai egy nagyszabású kutatás keretében. Tizenöt éven keresztül folyt a kutatás, aminek keretében több mint 2700 gyermeket és fiatal felnőttet kérdeztek meg háromévente arról, mit gondolnak saját nemi identitásukról. A megkérdezettek életkora a 11-től a huszonéves korukig terjedt.
A fő kérdés az volt, hogy mit válaszolnak arra az állításra, hogy „bárcsak a másik nemhez tartoznék”.
Ezt 15 év alatt hat alkalommal kérdezték meg a kutatásban részt vevő gyermekektől. A válaszok a következők lehettek: nem igaz; néha igaz; nagyon vagy gyakran igaz.
A kutatás kezdetén a megkérdezettek 11 százaléka számolt be arról, hogy nem érzik magukat teljesen azonosnak az eredeti nemükkel. A 25 éves életkorban viszont csak a megkérdezettek 4 százaléka, minden huszonötödik személy beszélt arról, hogy néha vagy gyakran nem érzik magukat a megfelelű neműnek.
A holland tudósok arra jutottak: a kutatás segíthet megérteni a kamaszok számára, hogy normális dolog kételkedni néha a saját identitásunkban.
A kutatás ugyanakkor arra is rámutat, hogy
a felnövés során ugyan a gyerekek egy részének vannak kételyei, ezeket azonban nagyrészt ki is növik.
Patrick Brown, az Ethics and Public Policy Center nevű konzervatív agytröszt kutatója szerint a tanulmány üzenete, hogy szkeptikusnak kell lenni a gyerek- és kamaszkori nemváltoztatás agresszív támogatásával szemben.